Hűvös, tavaszi reggel volt. A madarak már csicseregtek, a fák levelei zörögtek a szél gyenge fuvallatától, virágok illata töltötte be a levegőt. A patak partján egy kislány üldögélt egyedül. Vele volt a plüssmackója, amit mindenhová magával vitt, mert félt, hogy elveszíti az egyetlen ajándékot, amelyet édesanyjától kapott a halála előtt. Éppen rá gondolt, és arra, hogy mennyire hiányzik neki egy anyai ölelés, amelyet már évek óta nem érezhetett. A kislány arcán könnycseppek gördültek le, és szorosan átölelte a mackóját. Egy közeli bokorban mosómedvekölyök bújt meg és figyelte a lányt. Nem értette, hogy miért rázkódik így egy furcsa, mosómedvére egyáltalán nem hasonlító lény, és markol egy állatot, amely már nem mozog. Hirtelen kizökkent a mélázásból, mert megjelent mellette a nővére és így szólt:
 - Anya azt mondta, hogy sose mászkálj egyedül! Látod, az a lény is bántja azt a szerencsétlen állatot, aki valószínűleg semmi rosszat nem tett. Te is ilyen sorsra akarsz jutni? Gyere vissza az odúba, kérlek!
 - Talán még megmenthetnénk azt a szerencsétlent! - szólt a kis mosómedve és megpróbált kibújni a bokorból, de nővére az útját állta, és verekedni kezdtek. A bokor nagyon hangosan zörgött, és ezt a kislány is meghallotta. Nagyon kíváncsi volt, ezért felállt, letörölte az arcáról a sírás nyomait és maciját a földön húzva a bokor felé közeledett. Ez a mosómedvéknek is feltűnt, abbahagyták a civakodást, de csak a nagyobb mosómedve szaladt el az odúba, a kisebb ott maradt. A nővére még kiáltozott utána, hogy jöjjön, de neki csak az járt a fejében, hogy meg kell menteni a nagy furcsa lénytől a szerencsétlen állatot. Mielőtt még odaért volna a kislány, a mosómedve minden bátorságát összeszedve kiugrott a bokorból, rávetette magát a plüssmackóra, és nagyot csodálkozva képességein elkezdett vele futni, olyan gyorsan, ahogy még egyetlen mosómedvekölyök sem tette azelőtt. A kislány nagyon megijedt, és elkezdett rohanni a macija után. A mosómedve még nem tudta mit tegyen, hova vigye a megmentett állatot, hogy a furcsa lény ne kaphassa el, de hirtelen beugrott neki egy hely, amelyről néhány napja a bátyja mesélt. A patak forrásánál egy barlang vezetett át oda. Igen, az lesz az a hely, ahol biztonságban lehet az állat. Nem kellett sokat szaladni odáig, rögtön meglátta a barlang bejáratát és beiszkolt. A kislány még mindig ott volt mögötte, és látta eltűnni a macit a lyukban. Odament, leguggolt és megállapította, hogy pont befér a résen. Négykézláb ereszkedett, és elkezdett mászni a hideg kövön. A járat végén pislákoló fényt látott, gyorsabban kezdett mászni és elérte a kijáratot. Csodálatos látvány tárult a szeme elé.